Az interjút Adányi Barnabással, Kovács Bendegúzzal és Sándor Áronnal készítettem. Hogy kik is Ők?

Ők hárman vállalták el a serdülő csapat irányítását. Sándor Áron közel 4 évet húzott le a TTC csapatában, na nem mint edző, hanem, mint ifista. Mivel 1985-ös születésű, ezért már nem játszhat az ifi csapatban, s ezért úgy döntött szabadidejéből továbbra is áldoz a klubra.

Adányi Barnabással és Kovács Bendegúz egyetemisták, Sándor Áron barátai, ők hárman azok, akik az idei évben megpróbálják a lehető legsikeresebb évet zárni a serdülősökkel.

- Korábban, már megkeresett téged a vezetőség, hogy vállald el a serdülő csapat irányítását. Többször is nemet mondtál, végül még is csak elvállaltad. Miért?

Sándor Áron: Először a Vermesy Attilával (ő volt a kicsik előző edzője) vállaltam volna el, ám ő lemondta. Majd később Szoboszlai Istvánnal (ő a fiatalokat edzette kb. 2-3 éve), de ő is csak augusztusig tudta volna elvállalni, mivel a munkabeosztása nem volt túl kedvező. Mind ezek után szóltam két jó barátomnak, Kovács Bendegúznak és Adányi Barnabásnak, s hosszas beszélgetés után, úgy döntöttünk, hogy hárman belevágunk a kicsik tréningezésébe.

- Ha már szoba kerültek a korábbi edzők… Milyen hasznos tanáccsal láttak el a tapasztaltabb elődök?

Sándor Áron: Legyünk odafigyelők, végezzük a munkánkat teljes odaadással, edzés tervet kaptunk. Külön köszönet Szeles Tamásnak is, az ifik edzőjének, aki szintén adott nekünk edzés terveket. Valamint Szoboszlai Istvánnak, aki összehívta nekünk az összes kis srácot.

- Hogy zajlanak az edzések? Kemény alapozás van, vagy inkább most még csak csalogatjátok a társaságot játékos edzésekkel?

Sándor Áron: Eleinte igen, csalogató, játékos edzések voltak. Ahogy közeledtünk a szeptember felé már egyre több volt a futás, és kicsit rámentünk a srácok kondíciójára.

- Ti milyen feladatokat láttok el? Hogy van megosztva a munka? (Kérdezem ezt, Kovács Bendegúztól, és Ladányi Barnabástól)
Kovács Bendegúz: A „vezető-edző” az Sándor Áron, mi segítők vagyunk, „hivatalosabban” pályaedzők. Azért vagyunk itt hárman, mert ha beindul az egyetem, akkor már sok más feladatunk is lesz az életben, s így, hogy hárman vagyunk egy valaki biztos, hogy mindig itt lesz.

- Akkor lesz olyan, hogy csak egy ember lesz itt a háromból?

Kovács Bendegúz: Igen, ez is elképzelhető.
Adányi Barnabás: Azt azért tegyük hozzá, hogy ez csak vészhelyzetben fordulhat elő.
Kovács Bendegúz: De még nem is, fordult elő, hogy ne lett volna itt valaki, tehát eddig mi mind a hárman itt voltunk. Nagyon sok a gyerek, muszáj, hogy itt legyünk mindannyian.

- Hogy osztjátok el a munkát egymást közt?
Adányi Barnabás: Beosztottuk a feladatokat, egyik nap az Áron, másik nap Bendegúz, és a harmadik alkalommal, pedig jómagam tartja az edzéseket. S amíg, az egyik ember vezeti az edzéseket, addig a másik kettő figyel a rendre és a fegyelemre.

- Mennyire vannak fegyelmezési gondok?

Adányi Barnabás: Sokszor elfogy a türelmünk, mert van egy-két „jó kis srác”, akikről beszélgetünk, hogy talán nem is biztos, hogy itt volna a helye. Aztán leülünk és mindig arra lyukadunk ki, hogy többet ártanánk a csapatnak, ha elküldenénk az ilyen gyerekeket.

- Hogy-hogy ártanátok?

Kovács Bendegúz: Jót tesznek a hangulatnak, s ha „elzavarnánk”, azzal csak rosszat tennénk a csapatnak, mivel egy nagyon jó kis összetartó brigád ez, egy baráti társaságot nem tanácsos szétbombázni.

Sándor Áron: A csapatszellem a legfontosabb!

Kovács Bendegúz: Van is! Jól érzik magukat egymással.

- Van-e valami célkitűzés az új szezonra?

Sándor Áron: A jó lenne a középmezőnybe végezni. Ami lényeges az az, hogy jól játsszon a csapat.

Kovács Bendegúz: Fontos az is, hogy lássuk meccseken azokat az elemeket, amiket edzéseken gyakorolunk.